Kórházban született barátság és egy nagy zsák swarovski ékszer: ezzel gazdagodtam a mandula műtétem okán

Egy rádióinterjú során azt kérték, meséljek egy kórházi élményemről. Mivel ismert ember vagyok, érdekli az embereket, hogy én hogy élek meg hétköznapi eseteket, mindennapi dolgokat. Eszembe is jutott valami:

swarovski fülbevaló

A múltkoriban kórházba kerültem. Szerencsére nem volt komoly bajom, csak egy mandula műtét, de már elkerülhetetlen volt, így 3 napot bent töltöttem a kórházban. Szerettem volna elkerülni, de mivel az utóbbi időben havonta volt egy tüszősmandula gyulladásom, az orvos megijesztett, hogy ha nem vesszük ki a mandulámat, a szívemre is ráhúzódhat, és azt nem köszöni meg senki, így beleegyeztem.

Nehezen veszem rá magam arra is, hogy orvoshoz menjek, nem hogy egy műtétre, de ha nincs más megoldás, akkor hajlandó vagyok beleegyezni. Így egy szerdai napon bevonultam erre a rutinműtétre. A szoba 6 ágyas volt, ahova bekerültem, ebből az enyémen kívül 4 ágy volt foglalt. Érdekes ez a spontán együtt élés a betegtársakkal, mert bár mindenki pihenni van ott, de akarva akaratlanul is beszélgetünk egymással és spontán ismeretségek születnek. Megismerkedtem például egy nénivel, akinek olyan komoly hangszálgyulladása volt, hogy azzal került kórházba. Nem szabadott neki beszélni, hiába tudott volna, szóval táblára írogatta, amit közölni szeretne. Nagyon helyes volt, kedves és mosolygós. Minden nap jött hozzá a férje, aki egy nagyon helyes idős bácsi, szépen összepasszolnak. Mint kiderült, már 45 éve házasok, és még mindig imádják egymást. A bácsi minden reggel megfőzte neki az ebédet és behozta, hogy ne a kórházi kosztot kelljen ennie. Annyira édesek voltak. Remélem, én is fogok találni egyszer egy olyan férfit, aki így gondoskodik rólam, ha beteg vagyok.

 

A másik ágyon egy fiatal lány feküdt, ő is mandula műtétre várt. Ő is nagyon aranyos volt és kedves, pont az érettségire tanult, mikor én megérkeztem, de miután összebarátkoztunk, sokat nem láttam a könyveket a kezében. Jót beszélgettünk a műtét előtt, sokat mesélt magáról. Például, hogy van egy barátja, aki nagyon kedves hozzá, és hogy érzi, hogy ő az igazi. Persze, ezen jót mosolyogtam, hiszen ilyen fiatalon nagyon ritka, hogy ez igaz legyen, de persze vannak kivételek, ki tudja, lehet, hogy ők lesznek azok. A másik két betegtársammal nem sokat beszélgettem, az egyikük egy középkorú nő volt. Neki nagy fájdalmai lehettek. Nem vagyok benne biztos, de abból gondolom, hogy halál sápadt volt egész nap és a nővért hívogatta 10 percenként. Nem tudom mi lehetett a baja, de remélem, ha ennyire fáj, nekem sosem lesz olyan.

Lezajlottak a műtétek, és majdnem estig be voltunk kábulva, de aztán új erőre kaptunk, és nekiálltunk beszélgetni az újdonsült barátnőmmel újra. Nagyon nyitott lány volt, mindent elmesélt magáról. Például megkérdeztem, honnan van a swarovski fülbevaló, ami a fülében van, mert elképesztően tetszik. Majd egy óra volt, mire megtudtam, mert egy egész regényt mondott el nekem a fülbevaló történetéről. Kiderült, hogy végül is a barátjától kapta, de a történet kacifántos, mert ő nézte ki egy weboldalon, mert nagyon passzolt az egyik ruhájához, aztán a barátja kitudakolta tőle, hogy egyáltalán mi az a swarovski fülbevaló, és mire észbekapott, már ott volt a fülében. Persze, ezt sokkal hosszabban mesélte el, de ez volt a lényeg. Olyan szeretettel beszélt a fülbevalóról is, meg a barátjáról is, hogy már egészen elhittem, hogy ők egymásnak vannak teremtve és nem csak egy kamaszfellángolásról van itt szó.

Este hamar elpilledtünk és el is aludtunk, ami fontos volt, mert reggel 6-kor ébresztő van, jön a vizit. Mivel mi ketten jól voltunk és nagy a teltház az osztályon, hamar kiengedtek, még aznap. Örültem, hogy nem kellett tovább maradnom. De kicsit sajnáltam is, mert tényleg nagyon megszerettem a kis barátnőmet, és furcsa módon úgy éreztem, hiányozni fog nekem. Indulás előtt telefonszámot cseréltünk a biztonság kedvéért és bejelöltük egymást a közösségi oldalakon.

 

Azóta már nyoma sincs a műtétnek, szerencsére hamar kijöttem belőle, 2 hét múlva már olyan volt a torkom, mint ha meg sem történt volna a műtét. De az új barátságom nyomot hagyott, mert azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással. Hiszem, hogy nincsenek véletlen találkozások és ez sem volt az. Hogy hova vezet, azt nem tudom, de minden esetre kíváncsian várom mi sül ki belőle. De addig is, míg kiderül a felsőbb indok, kihasználom az információt, amit szereztem, és folyamatosan rendelgetem magamnak a szebbnél szebb swarovski ékszereket.