Alapvetően már leszoktam a rádiózásról. Állandóan reklámok, ugyanazok a béna zenék ismétlődnek, bárhová is kapcsolok vagy a három éppen felkapott magyar zenekar szól, akiket kivétel nélkül nem kedvelek, vagy drága öreganyám – nyugodjon békében – kedvenc slágerei. Ha esetleg ez még nem volna elég, dől a reklámból a tukmálás, ezt vedd meg, azt vedd meg, ide gyere – oda gyere, de ha ez még mindig kevés volna, ott vannak a híradók, amiből aztán végképp nem tudod eldönteni, hogy ki merre ferdíti a valóságot. Ezek egyikét sem tudom értelmezni, miért van rá igény. Mivel autóval járok munkába, kézenfekvő volna, hogy szóljon a rádió, de szinte kivétel nélkül a saját zenéimet hallgatom inkább pendrive-ról, vagy bluetooth-on keresztül a telefonomról. Egyetlen kivétel van, amit el tudok viselni időnként: ezek pedig a reggeli beszélgetős műsorok. Néha már annyi hülyeséget összezagyválnak benne, hogy szórakoztatónak találom. Ha meg szerencsém van, akár még hasznos is lehet.
A múlt hét keddi téma például egészen aktuális volt számomra, ezért nem fájt annyira, hogy otthon felejtettem a pendrive-ot a gépben. Arról beszélgettek, hol és hogyan érhetők el konyhabútorok kedvező áron. Örültem neki, mert épp felújítás előtt állok és minden infót szívesen fogadok, olvasok, hallgatok.
Alapvető fontosságú helyiségről beszélünk, főleg egy olyan ember esetében, mint én, aki kimondottan sok időt szeret itt eltölteni. Ettől függetlenül még nekem is kicsit izzad a tenyerem, mikor elkezdünk az árakról diskurálni. Jó volna persze, ha a pénz nem számítana, de azért ennyire még nem keresek jól. Viszont azt is gondolom, hogyha az ember ügyes, akkor itt-ott le tud faragni az elköltendő százezrekből anélkül, hogy ez egyértelműen maga után vonja a minőségromlást. Én teljes mértékben funkcionális szemmel tekintek a konyhámra, azt szeretném, hogy minden álljon kézre, mindennek legyen meg az az ideális helye, ahonnan egy pillanat alatt elő tudom kapni és készíteni vele az ételt. Legyenek benne olyan berendezések, amik meggyorsítják a munkámat, legyen szó előkészítésről vagy épp elpakolásról és mindez persze nézzen ki a lakással harmonizáló, esztétikus módon.
Ahogy az a reggeli műsorban is előkerült, na meg persze a végtelen internet előtt töltött óraim száma alapján is tudom, vannak spórolási lehetőségek. Vegyük első körben magát a bútort. Ha például tetszik maga a forma és elrendezés és funkcionálisan nincs hibája, szerkezetileg épek a szekrények, akkor bőven elég csak az ajtókat és fogantyúkat, esetleg fiókokat lecserélni. Ezzel már önmagában rengeteget lehet fogni, hiszen minden a faanyag, mind az asztalosmunka, mind pedig a beszerelés kedvezőbbé válik, mert hogy kevesebb lesz.
Legalább ilyen fontossággal bír az a kedvező áru konyha szempontjából, hogy milyen anyagú munkalapot választunk. A leggyakoribb három biztosan mindenki számára ismert, hiszen minden háztartásban ezek fordulnak elő.
Legdrágább opció a tömörfa bútorlap. Számomra ettől nem létezik gyönyörűbb. Ahogy a nemesfa alapanyagok, mint a cseresznye vagy épp a dió csodálatos alapszíne és erezete látszik a pulton, épp hogy valamilyen semleges színű páccal lekenve. Aki úgy rajong a természetes formákért, mint én, és a legstrapabíróbb megoldást keresi, annak ezt tudom ajánlani. Természetesen zsebbe is kell nyúlni hozzá, illetve folyamatosan szemmel kell tartani, hogy nem kopik-e valahol a pácolás, mert a fát, mint tudjuk, egy konyhai környezet gőzei és anyagai elég könnyen kikezdik a védelem hiányában.
Ettől egy fokkal kedvezőbb áron juthatunk hozzá az MDF (Medium Density Fiberboard) lapból készített, fóliázott munkalapokhoz. Ez is klasszikus, mindenki szeme előtt megjelenik, miről beszélek. Az MDF lapok alapvetően nemesfa aprítékból készülnek, amikor is nagy nyomás alatt összezömítik azt. Ezt az összezömített fát pedig bármilyen műanyag fóliával be tudják vonni, ebből is származik a népszerűsége, hogy bármilyen színű és mintázatú konyhapult készíthető belőle. Na meg persze olcsóbb is a fánál, minőségét tekintve pedig nem lényegesen silányabb.
A legolcsóbb opciót a laminált bútorlapok adják, amik általában nem nemesfa aprítékból, hanem valamilyen olcsóbb alapanyagból készülnek hasonló módon, mint az MDF lapok. Ezeknek is abban rejlik a hatalmas előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen színnel és mintázattal elkészíthetők, tehát mindenképp hozzá tudjuk passzoltatni az elképzelt konyhánkhoz. Minőségileg azonban ennél számítsunk a legrövidebb élettartamra.
A bútorzaton kívül persze nagyon fontos még a világítás kérdése. Nagyon nem szeretem azokat a konyhákat, ahol rosszul látni, mert sötét van, éppen ezért én úgy terveztem, hogy a szekrényekbe és a kritikus helyek fölé is helyezek egy-egy lámpát.
Végül, de nem utolsó sorban pedig a konyhai gépek. Na, hát itt aztán határ a csillagos ég. Mindenből lehet kapni jót, rosszat, olcsót és drágát és ezeknek mindennemű kombinációját. Attól is függ persze, mennyire kell a zsebünkbe nyúlnunk, hogy mennyi eszközre van szükségünk. Érdemes ezeknek a helyét és mindenek előtt a villamos hálózat nyújtotta lehetőségeket végiggondolni. Ugyanis még mindig vannak olyan lakások, ahol annyira gyenge a rendszer, hogy pár kisebb teljesítményű eszköznél nem bír egyszerre többet. Itt először talán az elektromos hálózat felújításán érdemes agyalni.
Ha pedig már minden a helyén, egy kis jutalomjátékra beugorhatunk bármelyik lakberendezési áruházba és összevásárolhatunk minden dizájnos edényt, kanalat, poharat és mindent, amire még futja a felhalmozott aranytartalékainkból. Nos, ezt így mind leírva, kicsit elbizonytalanodtam, hogy fogom összerakni a konyhabútort kedvező áron…