Interjú az ausztriai munkavégzőkkel

Mi a jó tartalom?

Rádiós műsorszerkesztőként néha nehéz azt a feladatot maradéktalanul elvégezni, hogy mindig érdekes és releváns tartalmat tudjak a hallgatóimnak adni. Az emberek hol sztárpletykákat akarnak hallani, hol valamilyen balesetről akarnak részletes tudósítást, pedig egyértelmű, hogy egyik se egy magasröptű téma, és egyik se túl etikus vagy jó tartalom.

De mit tehet ilyenkor egy műsorszervező? Legfeljebb megpróbálok valami olyat találni, ami érdekes és eltereli ezekről a figyelmüket. A héten ez például az ausztriai munkavállalás témaköre lett, ami aktuális a folyamatosan változtatott törvények miatt, és nagyon sok embernek releváns is: akinek már volt benne része, azt érdekli a fiatalabbak sorsa, akinek meg nem, annak amúgy is megfordult már valamikor a fejébe, hogy ki kéne menni pénzt szerezni.

Két híres-neves vendég

A műsorba végül két olyan interjúalanyt hívtam meg beszélgetni, akik már voltak Ausztriában dolgozni, és most vagy hazatértek, vagy csak szünetüket töltik itthon. A várakozásnak megfelelően, már a műsor kezdete előtt látni lehetett az interaktív kijelzőkön, hogy a rádió csatorna hallgatóinak száma emelkedik, egészen a kezdésig.

Az interjúalanyok egyike szakácsként dolgozott, míg a másikuk konyhai kisegítőként. Persze nem egy helyen, így korábbról nem ismerték egymást, itt kezdődött a beszélgetésük. Ennek ellenére szerintem teljesen régi ismerősnek tudtuk tekinteni egymás, és egy jó előadásnak voltak fültanúi a hallgatók, ahol átbeszéltünk minden olyat, ami az ausztriai munkához köthető.

Érdekes kérdés volt az például, hogy ki miért indult el Ausztriába munkát vállalni. Mint kiderült, mindkét vendégem azért, hogy az itthoni keresetét kiegészítse, és plusz tartalékokkal térjen haza. Egyik tanár volt, és egy új autóra gyűjtött, ami nem telt ki itthoni fizetéséből, a másik pedig orvosként akart volna egy minimális lakásfelújítást megengedni magának, ami önerőből nem ment addig.

Ezek pedig olyan témák, amikben szerintem mindenki egyet tud érteni: a pénzt egy jó dolog, és itt, szegény hazánkban se lehet soha elég sok belőle.

Vadászat a legjobb állásra

A következő blokkban már ennél konkrétabb dolgok hangzottak el, mégpedig az, hogy hogyan zajlott az álláskeresés. Mint kiderült, mind a ketten egy álláskereső portál segítségével estek neki a feladatnak, és bár élőben nem hangozhatott el semmilyen hivatkozás, itt már megosztom, hogy ez az oldal, amit használtak, itt található meg – hátha bárkinek jól jön.

Mint mondják, ők az álláskereső portálos megoldásra esküdnek, mert hatalmas segítséget és biztonságérzetet adott nekik az, hogy tudhatták, hogy van egy magyarországi cég, aki mindig ott lesz nekik segítséget és tanácsokat adni. Sokkal jobb volt egy ilyen biztonsági hálóval kiutazni először, és csak utána gondolkodni az önálló megfelelésen.

Ez ráadásul az álláskeresés folyamatát is nagyban leegyszerűsítette, hisz így a helyett, hogy nekik kellett egyenként kiküldözgetniük a cégeknek az aláírásukat, mivel ezt a közvetítő cég átvállalta, és több száz elemű adatbázisában mindenkinek egyszerre visszaírhattak.

Mindennek az egyetlen feltétel egy minimális indulótőke, amit azért nem olyan nehéz előteremteni, meg az, hogy legyen az embernek annyi nyelvtudása, hogy külföldön meg tudják érteni a parancsokat.

A beszélgetés utóélete

Jó kérdés az, hogy sikert-e az interjúmnak megtalálnia a hallgatóságot, és milyen visszajelzéseket fogok róla kapni. De nem kellett csalatkoznom, mivel manapság a megélhetés és az elvándorlás olyan komoly téma, hogy mindenkit érdekelt, így sokan hallgatták végig az adást.

Bár nem hangzott el, hogy melyik álláskereső portál segítette az alanyokat, azért elég sokan hamar találkoztak vele, és tudtak más sikersztorikat is olvasni, ami eléggé megdobta az emberek kedvét arra, hogy jelentkezzenek ők is ausztriai munkára. Persze, ezen nem csodálkozok, hisz ki ne szeretne egy pár hónapon keresztül úgy élni külföldön, hogy minden nap több tízezer forintot tehessen félre magának megtakarításként?