Kiskoromban nem fektettem nagy hangsúlyt a rádióra, aztán tinédzserkoromban nagyon megutáltam. A szüleim reggelente mindig bekapcsolták, és nem volt mit tenni, hallgatni kellett, ahogy napról napra ugyanazokat a slágereket nyomatják és idétlenségekről csevegnek a műsorszerkesztők. Akkor még nagyon idegesített, de aztán, egyetemista koromban én is egyre inkább rákaptam a dolog ízére és mire befejeztem az Újságírói egyetemet, rájöttem, hogy engem kifejezetten a rádiózás érdekel és efelé kezdtem elmozdulni.
Ma már állandó alkalmazottja vagyok egy jól működő rádiónak, és ha minden visszajelzés igaz, a hallgatóság főként imádnak és csak elvétve akad olyan személy, aki a tinédzserkori énem utálatával gondol rám.
Amikor terhes lettem az első gyerekemmel, kicsit megijedtem, mert nem szerettem volna abba hagyni a munkát. És szerencsére ezt sikerült is megoldani: rövidebb műsorokat vállaltam el, amíg egy bébiszitter vigyázott a gyerekemre. Rosszabb idő esetén ott voltak a rádió konyhájában vagy tárgyalójában, ilyenkor mindig átléptem hozzájuk, amikor beraktam egy néhány perces zenét a hallgatóságnak. Jó időben pedig sétálni vitte a bébiszitter a kicsikémet, mivel a rádió épülete ott volt egy nagyobb park szélén. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy harmadik emeleten volt a rádió, egy lift nélküli régi épületben. Még maga a lépcső is nehezített a helyzeten, hiszen kanyargós volt.
Amikor megbeszéltük a főnökömmel, hogy szülés után, rövidebb beosztásban egyből bejöhetek és a gyerek is jöhet, azonnal fel merült bennem ez a legnagyobb gond, amit az előbb ecseteltem. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehet a legjobban ezt megoldani és arra jutottam, hogy mindenképp egy minőségi babakocsit kell választanom. Eszembe jutott, hogy egyszer meghívtunk egy fiatal varrónőt az egyik adásba, aki a kisbabájával érkezett, akit egy szuper kinézetű babakocsiban hozott fel hozzánk. Amikor kérdeztük, hogy miért nem szólt, hogy segítsünk, azt mondta, hogy ezzel a babakocsival gyerekjáték volt felmászni.
Azonnal kikerestem a csajt az ismerőseim közül és megtudakoltam, hogy egy Kunert babakocsiról volt szó. Azt írta, hogy nyugodtan vásároljak ilyet, mert ő már a második gyerekét neveli benne és még mindig tökéletesen szolgál. Azonnal bele is vetettem magam a babakocsik világába az interneten keresztül. Először annyit terveztem, hogy csak utána olvasok a Kunert babakocsiknak, aztán valahol vásárolok egyet, de több órás kutakodás közben találtam egy megbízható webáruházat is, ahol többek között ennek a márkának a babakocsiit is árulták, és úgy döntöttem, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha innen rendelem meg magamnak a babakocsit, minthogy futkorásszak utána üzletekben.
Egy különleges, színes kockás Kunert Lavado babakocsit választottam ki a kínálatból, ami a páromnak is nagyon tetszett. Azóta is abszolút elégedettek vagyunk a döntésemmel. Többfunkciós babakocsiként nagyon sokat segített a különböző élethelyzetekben, de először is azt emelném ki a tulajdonságai közül, hogy az alumínium váz könnyedsége miatt mennyire egyszerű volt megemelni és cipelni a babakocsit a lépcsőkön. Persze, ezt csak az első hónapokban csináltuk, amíg a baba pici volt. Aztán technikát váltottunk és az autós hordozó helyett a mózes kosárral felszerelve indultunk munkába, ami azt jelentette, hogy a babakocsi vázát lent hagytam a portásnál, én meg felvittem a gyereket a mózeskosárban. Természetesen útközben a gyerek az autós hordozóban ült, a babakocsi pedig a mózes kosárral együtt a csomagtartóban volt. Először ezt próbáltam kihagyni azzal, hogy csak az autós hordozót vittem, ami egyébként könnyen felszerelhető a babakocsira, de egyik nap rájöttem, hogy a mózes kosár a földre, vagy asztalra helyezve rettenetesen jól ringatható, a gyerekem pedig imádja, ha ringatják, úgyhogy máris megérte az autós hordozót csak az autóban hagyni. Aztán ahogy nagyobb lett és már önállóan tudott ülni, a sport ülőrész is el kezdtük használni. Persze ekkor sem akartam, hogy sem én, sem a bébiszitterem fölöslegesen cipekedjen ezért a következőt alkalmaztuk: minden nap elvittem az autóban a babakocsit a sportos üléssel a munkába, és lent hagytam a portásnál. Fent, a rádióban folyamatosan ott volt a mózes kosár, az autóban pedig az autós hordozó. Így a rádióban tudtunk ringatni (otthon volt bölcsője), és ha a bébiszitter a karjaiban levitte a portásig a gyereket, onnantól már babakocsival mehettek sétálni, mégpedig a sport ülőrésszel, ami azért fontos egy ülni tudó gyereknek, mert a babakocsi biztonságából elkezdheti felfedezni a világot, ellentétben a két másik ülőrésszel, amelyekből kevésbé lát ki.
Lehet, hogy első olvasásra komplikáltnak tűnik, de egyébként egyáltalán nem volt az a rendszerünk, amit kialakítottunk Nagy szerencsém volt ezzel a szuper babakocsival, mert e nélkül sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Azért osztom meg ilyen részletesen a dolgokat, mert én is sok hasznos dolgot olvastam már az interneten, és bízom benne, hogy más fiatal, munkába járó édesanyáknak segítségére lehetek ezzel.
Szóval teljesen szuper volt ebben a babakocsiban nevelni az első csöppségemet és még mindig olyan szuper állapotban van, a sok strapa ellenére is, hogy a második gyereket is simán meg bírni fogja.