Ismeritek azt az érzést, amikor örömmel kelsz fel kora hajnalban, hogy bemehetsz dolgozni? Nos, a válasz gondolom 90%-ban a nem volt. Én a szerencsés 10 %-ba tartozom, ugyanis egy reggeli műsort vezetek egy vidéki rádióban. Gondolhatnánk, ugyan ki hallgat manapság rádiót? Hát, meglepő módon igen sok ember. Reggel a kocsiban munkába menet, ebédfőzés mellett, az esti fürdésnél, sokaknál be van kapcsolva a rádió, bizony. Én is rendszeres hallgatója vagyok annak a hullámnak, ahol az én műsorom is megy, de természetesen a “konkurenciát” sem hanyagolom el. A munkám izgalmas, változatos, sok emberrel van lehetőségem találkozni és mindemellett a fizetés is remek. De nem volt mindig ilyen király állásom. Egy röpke fél éve még munkanélküliként éltem a napjaimat és szinte percről percre éltem. Egy online rádió szerkesztőségében dolgoztam előtte, de felmondtam, mert nem igazán jöttem ki jól se a kollégákkal, sem a felettesekkel. Beképzeltek voltak, törtetőek, lenézték a többi embert, nem éreztem jól magam. Több éves tapasztalattal szakmailag ugyan fejlődtem náluk, de a társaság nem az én stílusom volt, szóval leléptem, miután meguntam őket. Igen ám, csak a hirtelen döntés után ott álltam munka nélkül, egy albérletben, amit rendesen fizetnem kellett és nem tudtam, merre forduljak.
Ekkor jött a felmentősereg, Peti és Géza, a volt gimis osztálytársaim, akikkel teljesen véletlenül egy parkban találkoztam kutyasétáltatás közben. Vidéken töltöttem a fiatalkorom és a srácok is abban a városban laktak, ahol én, ezért nagyon meglepődtem, hogy a fővárosban találkoztam velük. Be is ültünk este egy-két pofa sörre és végül ott lyukadtunk ki, hogy állást ajánlottak nekem a rádiójuknál. Hát igen, ők vezetik azt a rádiót, ahol én jelenleg dolgozom. Jó nagy mázli, nemde? Természetesen azonnal igent mondtam, ők pedig örömmel fogadták a lelkesedésem. Azonban másnap reggel, mikor felébredtem, eszembe jutott, hogy tök jó, hogy elvállaltam a melót, de nekem ahhoz költöznöm kell! Mégpedig minél gyorsabban, mert szükségem volt a fizetésre. Mivel egy vidéki kis lakás sokkal olcsóbb, mint egy pesti és a hosszú évek alatt, mióta dolgozó ember vagyok, ügyesen és okosan, befektetésekkel fűszerezve sikerült jó pár milliót félreraknom, gondoltam, esetleg egy kis szülői segítséggel ki tudom egészíteni az összeget annyira, hogy ott vidéken egy jó kis eladó lakás jöhessen velem szembe.
Anyáék kitörő örömmel fogadták, hogy visszaköltözöm szülővárosomba. Természetesen ki is egészítették a lakásom árát, amit egy olyan oldalon sikerült amúgy levadászom, ami addig teljesen ismeretlen volt a számomra. A Nextapróról van szó, ami a legkirályabb adok-veszek oldal, amivel valaha találkoztam. Olyan könnyedén bukkantam rá álmaim otthonára nekik köszönhetően, hogy el sem hiszitek. Nem akartam a felkapott ingatlanos oldalakat böngészni, mert tudtam, hogy ott úgy felárazzák a házakat, hogy csak ne. Egy eldugottabb, kisebb oldalt kerestem, ahol tudtam, igazi magánemberek hirdetnek valódi, reális összegekkel. A Nextaprón mindent megtaláltam, amit csak akartam. Egyszerűen, érthetően használható keresőfelület, remek szűrési lehetőségek és igényes hirdetők, akik részletes és minőségi feltöltött fotóikkal segítik a leendő vásárlók döntését. A kis lakás, amit végül kinéztem magamnak, álmaim otthona volt első látásra. Tökéletes elhelyezkedése, zöldövezeti közelsége és kitűnő állapota miatt nem volt nehéz eldöntenem, hogy oda akarok költözni. A tulajdonossal meglepő módon nem kellett külön e-maileznem, vagy ilyesmi, ugyanis a Nextapró oldalán keresztül is fel tudtam vele venni a kapcsolatot. Miután leutaztam és megtekintettem a saját szememmel is leendő otthonom, a döntésem még biztosabb alapokra helyezkedett. Megvettem a lakást, amilyen gyorsan csak lehetett.
Nos, ennek már fél éve és azóta a rádiós karrierem is rendesen beindult. Nem bántam meg a költözést és így a családomhoz is közelebb lehetek, ami azért megnyugtató tud lenni néha.